- Hát én nem hinném, hogy ezt a lányt jóvá lehet tenni… - Jegyezte meg a Kaleido színpad angyala, majd elgondolkodva a barátnőjére nézett. –De… Mia! Mi jutott eszedbe? –Kérdezte, mert látta, hogy a lány nagyon gondolkodik valamin.
- Azért szerintem sikerülhet… - Tette hozzá a másik barátnő, Anna, majd ő is Miára nézett, és úgy várták a választ. S egyszer csak a rendező lány felugrott örömében.
- Megvan! –Kiáltotta mosolyogva, miközben a két másik lányra nézett, szinte kényszerítve őket, hogy kérdezzék meg „Mi az?”.
- Mi van meg? –Kérdezte egyikőjük, míg a másik kíváncsian fürkészte Miát.
- A történet. –Válaszolt röviden, tömören, majd sarkon fordult és egy „szia”-val otthagyta őket.
- Ebbe meg mi ütött? –Kérdezte Anna.
- Valószínűleg sikerült megint olyat mondanod, ami ihletet adott neki. –Válaszolt Sora elismerően.
- Hát ennek örülök… - Tette hozzá a másik lány, de valójában már nem is ez a téma érdekelte. – De… hogy értetted azt, hogy „May-t nem lehet jóvátenni?” –Kezdett bele Anna. Tudta, hogy volt a lánynak oka ilyet mondani.
- Hát… Ma… vagyis tegnap megkeresett, hogy hagyjam el a színpadot… - Válaszolt lehajtott fejjel.
- Jajj ugyan már… ugye nem pont miatta fogod itt hagyni? Egyébként is fölösleges vele foglalkoznod. Hiszen te nyerted meg a harcot, hivatalosan is te lettél a jobb nem? –Bíztatta a barátnőjét Anna, aki utolsó költői kérdésére bólintott egyet. – Hát akkor meg miért foglalkozol vele? –Kérdezte mosolyogva.
- Én csak nem értem, hogy miért nem képes végre együtt dolgozni velem, és nem ellenem? –Kérdezte végül Sora, amire barátnője megvonta a vállát.
- Valószínűleg, mert még mindig az ellenfelednek tekint. Nem képes feladni. Ő küzdeni akar, akár van esélye akár nincs. – Válaszolt végül a lány.
Így ketten indultak el az öltözőbe. Újabb előadáson voltak túl, újabb sikert arattak, és újabb nézőket láthattak mosolyogni. És ez az ami Sorának erőt ad. Ami miatt képes a kifulladásig gyakorolni. Hiszen számára nem a saját testi épsége a fontos, hanem a közönség, és persze a többi előadó mosolya.
- Gratulálok Sora! Fantasztikus voltál, mint mindig. Egyszer én is olyan jó szeretnék lenni, mint te! –Üdvözölte mosolyogva az öltözőbe beérkező lányokat Rosetta, majd meg is ölelte az angyalt, aki természetesen visszaölelgette a lányt.
- Köszönöm Rosetta, ez igazán kedves tőled, de te sem panaszkodhatsz. Az örök illúzió egyszerűen fantasztikus! –Mondta bíztatásul Sora, ami úgy tűnik el is érte a hatását, Rosetta elpirult.
Fáradt vagyok. Nagyon is. És aludnom kéne, hiszen pár óra múlva kezdődnek a próbák, ráadásul a főnök is beszélni akar velem. Viszont, hogyha már nappal van egyszerűen nem jön álom a szememre. Ez az egyetlen hátránya a hajnali előadásnak. Biztos szép lehet a háttérben a naplemente. Egyszer én is meg szeretném nézni kívülről. Majd megkérem a többieket, ho…-Mondhatni Sora magában beszélt, bár inkább csak gondolkodott, viszont nem tudta kifejteni az egészet, hiszen belealudt. Amióta a Hattyúk tavát adják, elő mindig éjfél körül indul el a színpadhoz, és hajnali öt körül ér vissza a szobájába, bár ez a napfelkeltétől függően változik. Nem könnyű úgy elaludni, hogy a nap besüt a szobádba. Ugyan a függöny el van húzva, de egy ponton –amit még Rosetta takarítás közben szakított le- egy csíkban le van szakadva a függöny, és ez pont elég ahhoz, hogy a lány ne tudjon tőle elaludni. Általában hetente kétszer-háromszor sikerül előadás után aludnia. Legtöbbször elfoglalja magát valamivel, és csak estefelé fekszik le, amivel nem is lenne baj, ha reggel kéne kelnie, de nem, neki éjfélkor általában már a színpadnál kell lennie.
Kopogás hallatszott Sora Naegino szobájának ajtaján. Az ágyban fekvő lány álmosan nyitotta ki szemét, és az órára pillantott. Még csak hat óra múlt pár perccel, így nem értette miért keltik föl. Először nem akart kikelni az ágyából, ám mikor meghallotta a kopogáshoz tartozó személy hangját, rögtön kiugrott.
- Sora! Gyere gyorsan, beszélnem kell veled! –Siettette a bent lévő lányt Mia. Hangján hallatszott az izgatottság és egyben egy kis félelem is.
- Jövök, jövök! –Mondta sora majd kinyitotta az ajtót. Álmos volt ugyan, de próbált jó képet vágni ahhoz, hogy felébresztették. –Szia, Mia! Mi ilyen sürgős, hogy már hatkor felkeltettél? –Kérdezte kicsit morcosan.
- Bocsi… Tudod nem voltam tisztában az idővel… - Kért bocsánatot a lány Sorától, de a mondatát nem tudta befejezni, mert egyszer csak Anna megjelent és így szólt:
- Mert a mi kis Miánk egész idáig fent volt, hogy az új darabon agyaljon, és… - Mondta boldogan a lány, majd hagyta, hogy a nagy történetíró befejezze a gondolatmenetét.
- És sikerült összehoznom valamit. – Mondta ki végül. Mind a hárman elkezdtek örömükben ugrálni, majd a szoba tulajdonosa beinvitálta a két barátnőjét, hogy őt is beavassák a részletekbe.
- A történet egy gróf lányáról, Marie-ról szól. Franciaországban él, és rájön, hogy az új, modern világ, ami egyre inkább körülveszi őt, nem neki való. Ezért úgy dönt, elmegy, és jobb belátásra téríti azokat, akik már nem éreznek semmiféle vonzódást a régi korok iránt. Mert Marie hiszi, hogy az a kor, amiben szülei nőttek fel, az egy jobb világ. Hisz benne, hogy jóváteheti a világot, jó belátásra térítheti a modernkori embert. Küzd, egy jobb világért. –Magyarázta a lányoknak röviden, tömören, majd kíváncsian a lányokra nézett.
- Nos… Azt hiszem a történet egy jobb világért nem rossz. Sőt… szerintem, ha megírod teljesen, és kitalálod, hogy, hogyan és mit adjunk elő, manőverekkel együtt akkor a főnök is el fogja fogadni. –válaszolt Sora, miközben a bohóclány hevesen bólogatott.
- Tényleg? Szuper! Megbeszélem Cathy-vel… - Válaszolt a történet írója, azaz Mia, de félbeszakították.
- Mia! Cathy már nincs itt! Kate-tel kell megbeszélned! –Figyelmeztette a lányt Anna. Amióta Layla és Cathy elmentek Kalos felvett egy új rendezőt, aki segíti az eddigi rendezőlány munkáját. Ám Kate nem túl szimpatikus személy. Túl kukacoskodó, ami egy bizonyos mértékben nem baj, de Kate túlzásba viszi. Így érthető, hogy a lány csalódottan csak annyit mond:
- Igen, igazad van. –Válaszolta röviden majd elmosolyodott. – Azt hiszem, megyek, kicsit pihenek. Köszönöm, hogy meghallgattatok.
- Ugyan, szóra sem érdemes. –Válaszolta Sora, majd egy „szia” kíséretében elköszönt a lánytól, ám még gyorsan hozzátette:
AJÁNLOM AZ OLDALT
